CINQUE TERRE

ÖT FÖLD, KÉT ÉJSZAKA, EZER ÉLMÉNY...

Cinque Terre. Nehezen kiejthető, ám hangzatos név melyről valahol már hallottunk, de valójában nem tudjuk, mit takar és hol is van. Pár kattintás az interneten és már látjuk is a bájos tengerparti halászfalvakat, melyek a sziklaszirten zsonglőr mutatványokat meghazudtolóan kúsznak fel hihetetlen magasságokba. Nem csak a látvány, hanem a magasság is szédítő. Ég és Föld közé szorult világ ez, ahol nincs motorizáció. A közlekedés javarészt a tengerre korlátozódik, valamint az 1876 – ban kiépített vasútra. A nagy Vörös hegy belsejét felrobbantották és vasutat építettek, hogy a falvakat összekapcsolják. A hatalmas építő munkában részt vevők a tenger felőli ösvényeken közelítették meg a hegy gyomrát és az alagutat. Ekkor még nem is gondolták, hogy valaha ezek a mesterségesen kitaposott utak a világ legromantikusabb ösvényei lesznek.

Levantoban ülünk vonatra, mely dinamikusan megindul, de egy éles kanyarral utunk a sötétbe vezet. A nagy Vörös hegy ez, mely sebzetten, de méltósággal vezeti magán keresztül a forgalmat. A sötétben utazunk percekig, olyan ez, mint egy vidámpark. Mindenki másképp éli meg, csak a helyiek ülnek rezzenéstelen arccal, akik már tudják a három kilométer hosszú alagút végén maga a földi paradicsom vár. „Prossima fermata: Monterosso” . Vakító fény, hihetetlen színek, ezüstösen csillogó tenger, a hegyről lefolyó bougenvillek rózsaszín erdeje, és hosszú homokfövenyes strand fogad a hegy egyik szegletében. Itt az Istenek nem spóroltak a paradicsomi környezettel, sem a színekkel. Egy olyan helyre érkeztünk, ahol az év minden napján nyílik, virágzik, vagy terem valami. Nehezen indulunk tovább a vonattal, mert Monterosso szerelem első látásra. Pár percet utazunk a vonatunkkal és megérkezünk Vernazzába. A szél vaníliás virágillatot hord, mely helyenként gyógyfüvek illatával vegyül. A tenger zavarba ejtően kék, a hegyek tekintélyt parancsolóan magasak, most érezzük igazán milyen kicsik és védtelenek vagyunk a természettel szemben. Hihetetlen érzés keríti az embert hatalmába ezer méter magasan ahonnan lenézve minden igyekvő hajó apró kis pontnak tűnik. Ha kinyújtjuk a kezünket talán már az Istenek lábát is elérjük. Szinte egy óra sem elég hogy az élményeket és látványt magunkévá tegyük. Tekintetünk akaratlanul is megakad a megsebzett hegyeken és sziklákon, melyeket a tenger helyenként három méteres hullámai és sós habjai lassan felfalnak. Öt tektonikai egység szín kavalkádja díszíti a partot. Jáspisok, majolikák, gabbrók, márgák és agyagpalák alkotnak nem mindennapi elegyet. Vernazzában a Doria erőd büszke tornya jelzi a valamikori genovai köztársaság jelenlétét. Ma egy álmos, de semmiképp nem unalmas városkép fogad. A színes házak képeslapokat meghazudtoló színekben tündökölnek, a lustán ásítozó macskák az örök panorámás teraszok korlátain napoznak. A forró nyári napokon a hűs hullámok és a mély, sötét sikátorok jelentik a menedéket. Vonatunk tovább fut Cornigliába, amely az egyik legkisebb település. A kis falu központja 381 lépcsőfok megmászása után érhető el. Az egyik legbájosabb településen járunk, melynek főtere mindössze harminc lépésnyi, de mégis minden megfér rajta. A hegyoldal gondosan megművelt teraszairól helyi gazdák integetnek széles mosollyal, alattunk pedig a szédítő mélység és hajunkba tépő szél jelzi, hogy mennyire közel vagyunk az égiekhez. Pillanatok alatt megismerjük a kis Cornigliát, és másodpercek töredéke alatt beleszeretünk, ugyanakkor kíváncsiak vagyunk mi vár még itt ránk?...hová vezet a vonatunk?...

Manarola a következő állomásunk. Azt hinnénk a „nagy szépséget” már megismertük, de vannak még meglepetések. Nem tudjuk mi ez a furcsa érzés ami kerülget minket, de tudjuk hogy jó. Egy olyan hely ez, ahol a helyi emberek az élet minden pillanatát kihasználják, ahol a helyi bort, a Sciacchetrát nem isszák, hanem a parton ülve kiélvezik minden korty zamatát, egy olyan hely ez ahol a kávézás egy program, ahol zamatos Vergnano és Bristot kávék illata tölti meg a kis piazzák ernyős bárjait. A déli sziesztába belefér egy grappa is, majd egy mártózás a habokban. A főutcát itt nem vespák és fiatok népesítik be hanem csónakok. A kiteregetett ruhákat simogatja a kellemes déli szél, a tengeri fuvallatok a frissen grillezett szardella illatát szállítják felénk. Itt zajt csak a halászhálók és a kikötő bárkák tudnak csapni, hiszen nincs motorizáció.

Utolsó állomásunk a nagy folyó szurdokvölgye, Riomaggiore, ahol megpihenünk és meglátogatjuk a legjobb tengerparti kávézókat. Művészet?…Történelem?… itt ne keresd, itt Ég és Föld között lebegsz! Az apró kis oratóriumok, a helyi vallásos nép árnyas és eldugott intim helyei, érdemes ide is betérni!

1.nap: indulás Budapestről reggel a Budapest - Milanó járattal hat órakor. Érkezést követően pick – up 08:30 órakor. Érkezés délben Levantoba, ahonnan vonattal folytatjuk az utazást. Első állomásunk a Cinque Terre régióban Monterosso városa, és a bájos Fegina városrész. A Mesco fok első jelentősebb tengerparti települése nem csak páratlan természeti környezettel ajándékoz meg, hanem egy csodás tengerparttal is, ahol a színes kövek és a finom homok bájos elegyet alkotnak. A Kapucinusok kolostora, és az Aurora torony a település fontosságát hangsúlyozzák. A domináns láttatni akaró műemlékek tövében azonban ott találjuk az árnyas sikátorokban meghúzódó kis oratóriumokat is, és ha figyelmesek vagyunk Neptun szobrára is ráakadhatunk. Színes tarka - barka, ám mindenképp ízléses és természetből táplálkozó világ fogad minket. Következő úticélunk ezen a napon Vernazza. A várost körül ölelő szőlőskertek Vernazza élő díszletei melyek, az Antiochia templom oktagonális, gótikus tornyával különös bájt kölcsönöznek a városnak. Itt tartózkodásunk alatt a templom feletti panoráma ösvényre sétálunk ki, ahonnan páratlan kilátás nyílik az öbölre és a szemközti Doria toronyra. Este a szállások elfoglalása Chiavariban.

2. nap: reggelit követően kirándulás Cornigliába. Ha csodát akarunk látni bizony fel kell mennünk a kilencven méter magas sziklatetőre, ahová ezt a bájos falut építették. Fő tere, mindössze kilenc lépés, mégis kávézók, bárok és a helyi kis oratórium jól megférnek rajta. A település meghatározó épülete a folyami kövekből épült Szent Péter templom, mely méretével nem csak tekintélyt parancsol, de jelzi is fennhatóságát a környező hegyi falvak felett. A délutáni szieszta közepette kötelező megállót tartunk a Matteo bár ernyői alatt, ahol a „corettót” kötelező megkóstolni, mint ahogy a helyi kézműves fagyizó kínálatában szereplő híres bazsalikomos fagyit is, melyet csak itt találunk meg. Igazi kihívás a vadregényes tengerpart megközelítése a sziklába vájt lépcsőkön, de a látvány mindenért kárpótol. Elizolált világ, vadregényes érintetlen tengerpart, festővászonra kívánkozó színek. Manarolába felé vesszük utunkat. A város feletti magaslatokba emelkedünk, hogy egy sétát tegyünk a helyi szőlőskertekben, majd a település panoráma ösvényén sétálva az öböl szépségében gyönyörködünk. Az utcán sétálva a tengeri közlekedés érdekes megoldásai köszönnek szembe, melyet mi "földiek" egy mosollyal fogadunk. Tekintetünk a magasba szegezve érdekességekre figyelhetünk fel...bizony, itt találjuk a híres manarolai betlehemet, mely Itália egyik legnagyobb szabadtéri kivilágított betleheme. Utolsó állomásunk Riomaggiore. A San Lorenzo templomhoz vezet az utunk, majd a Turchotti várhoz, ahonnan a Via dell'Amoréra és a városra nyílik páratlan kilátás. A Tutti Fritti étkezdében a legfinomabb halkülönlegességeket kóstoljuk meg. Szállás ugyanott, ahol az előző éjjel.